A MEMENTO PARK KÖZÉLETI ÚTJA 1992-2005

1. „…a köztéri szobor mindig a hatalom reprezentációs eszköze, ezért … a Szoborpark … egyszerre kortörténeti, politikatörténeti, művészettörténeti érdekesség is. „

Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója, Magyar Nemzet, 1992

2. „…Eleőd Ákos a parkkal a szobrokat állító ideológia kritikáját fogalmazta meg , – semmiképpen sem akart gúnyt űzni a szobrokból és a szobrászokból…”

Dárdai Zsuzsa művészeti író, Magyar Narancs, 1992

3. „…A parkba száműzött művek egy ellehetetlenült rendszer emlékei , – ugyanakkor képzőművészeti alkotások – állítja az építész, aki érezhetően nem panoptikumot, de nem is valamiféle munkásmozgalmi panteont óhajt emelni a XXII. kerületben.„

„Kőbe zárt forradalom”, HVG, 1992

4. „…Az aktuálisan letűnő rendszer rekvizitumainak drasztikus eltávolításával kapcsolatos történelem-átformáló indulatokat … szimbólum -, és képrombolásokat … mindig ideológiai megfontolások vezérelték. Múzeumról, megőrzésről persze sokáig szó sem volt. Csak a romantika korában született az a szemlélet, amely a – bármilyen „előjelű” – műalkotásokat megőrzendő és védendő emléknek… tekinti.

Bojár Iván András művészettörténész, HVG, 1993

5. „…amíg Angliában egy kies park évszázados gyepe közepén áll egy Marx-szobor, addig nálunk egy kicsit túl bőkezűen bántak az ilyen köztéri díszekkel. Ott egy évtizedekig náluk is élő német filozófusról emlékeztek meg ,-  nálunk egy eszme jelképeként, a „tudta nélkül” gondolataival barkácsolók állították – önmaguk  emlékeként.„

Gündisch Mónika újságíró, REFORM, 1993

6. „…Maga Bástya elvtárs vágta át… a Budapesti Búcsú alkalmából ideiglenesen egy napra megnyíló szoborpark avatószalagját.

Előbb azonban egy szürke öltönyös, piros nyakkendős elvtárs üdvözölte a Szocialista Szobrok I. Országos Találkozójára összegyűlt „szobor elvtársakat”, és a közönséget. ( … )

A szoborpark létesítésére kiírt pályázatot Eleőd Ákos építész nyerte. Felfogása szerint a szobrok megóvása nem politikai, hanem művészeti kérdés. A nagytétényi szoborpark múzeum, amely a régióban egyedülálló módon viszonyul az elmúlt rendszer relikviáihoz , -

éppen ezért vonzó lesz a turisták számára szeptembertől, amikor végleg megnyitják.”

Vitézy Zsófia újságíró, Magyar Hírlap, 1993

7. „…Itt egy nagyon tudatos építészeti-tervezői együttes falai között állunk. Eleőd Ákos fiatal építőművész szándékosan hozott létre egy egyrészt szocreált idéző építészeti környezetet, másrészt egy olyan architektúrát, amely a rendszer Potemkin-voltára utal.”

Wehner Tibor művészettörténész, „Jelenetek a szobrok életéből” c. film,  MTV, 1993

8. „…az elmúlt rendszer szimbólumait ne rombolják szét, ne dobják a szemétbe, hanem helyezzük el a budatétényi szoborparkban, hiszen ezek letagadhatatlanul részei voltak a város életének. Igen nagy ennek a jelentősége… egyfajta felnőtt viszonyulás a múltunkhoz.”

Marschall Miklós, Budapest kulturális főpolgármester-helyettese, Európai Utas, 1993

9. „…utódaink majd felnőttként is odaállhatnak e hajdani emlékművek elé …”

Pótó János történész, História, 1994

10. „…A kulissza és kellék jellegre elsősorban a bejárati fal szigorú síkban maradása és az imaginárius főtengely végfalon való koppanása utal. Ezen kívül is megannyi finom építészeti gesztus, detail jellemzi a koncepció kidolgozását (…)

A főbejárat klasszicizáló kiképzése, a főtengelyt, a „szocializmus útját” lezáró tömör fal áttételesen jelzi e korszak kudarcát, együtt mintegy idézőjelbe teszik a parkban álló szobrok jelentéseit, jelzéseit. A szobrok így igazi posztmodern gesztussal, összefüggéseikből kiemelve, idézetként jelennek meg (…)”

Schneller István, Budapest főépítésze, Magyar Építőművészet, 1994

11. „… Eleőd Ákos ugyan idézőjelbe tette a szobrokat, de gondosan ügyelt arra, hogy tényleg ne vicces panoptikumként tálalja őket.”

Szücs György művészettörténész, Budapesti Negyed, 1994

12. „…A művek megváltozott funkciója, dokumentatív jellege volt fontos a Szoborpark tervezője számára is. Eleőd Ákos hűvös tárgyilagossággal, mértéktartással, a bemutatandó anyagot szolgáló eszközökkel, elegáns, nagyvonalú koncepcióval, kevés eszközzel teremtett kitűnő feltételeket, méltó környezetet.”

Wehner Tibor művészettörténész, Balkon, 1994

13. „…A múlttal való elszámolás egyik látványos példája volt – az is marad még jó ideig – ahogy a szocializmus relikviáival bánt az ország.(…) Az Eleőd Ákos tervei alapján fölépült Szoborpark gúnyos felhangoktól mentes bemutatására törekedett Pátzay Pál, Segesdi György, Kisfaludy Strobl Zsigmond, Kiss István, Búza Barna, Mikus Sándor és mások munkáinak.”

Lőcsei Gabriella művészetkritikus, Magyar Nemzet, 1995

14. „…Budapest határában a kivételesen ízlésesre sikerült kommunista „szobortemető” … éppen ebben a nem ironikus keretben válik valódi történelmi tanúságtétellé.”

Radnóti Sándor esztéta, Magyar Narancs, 1995

15. „…Eleőd Ákos Szoborparkja: a megvalósult, életképes konceptualizmus …”

Bojár Iván András művészettörténész, „Új magyar építészet” – tanulmány, 1996

16. „…másodszorra, érthető módon nem ismétlődött meg az elementáris erejű meglepetés (…) Változatlan viszont az öröm, hogy van. Hogy van egy szoborparkunk, amely úgy szól a diktatúráról, a barokkot és klasszicistát – reménytelenül – utánzó szocreálról, hogy egyszerűen csak elénk teszi.

És öröm az is, hogy – mint azt a park léte demonstrálja – elmaradt a „könyvégetés”. Ha nincs forradalom és megszűnt a diktatúra, ne daraboljuk föl a szobrokat, csak gyűjtsük össze, mutassuk meg: ez volt. Ezt hazudták. Ezt hazudtuk.”

Vathy Zsuzsa író, újságíró, Magyar Nemzet, 1997

17. „…Hetedhét határról jártak a szoborpark csodájára. Magyarok, idegenek, forgatócsoportok. Jimmy Carter és Walesa ámuldozott, lám: a magyarok milyen elegánsan megoldották az átmenetet. A száznyolcvan fokos politikai fordulatot követően a relikviák elemelkedtek az aktuálpolitikától és hipp-hopp: posztmodern művészeti alkotássá avanzsáltak.”

Akovács Éva újságíró, 168 Óra, 1997

18. „…Eleőd Ákos építész pályázatnyertes terve, a Budapest külterületén található szoborskanzen egy bukott önkényuralmi rendszer köztéri jelképeinek a világon egyedülálló gyűjteménye.”

Boros Géza művészettörténész, „Budapest köztéri szobrai és emléktáblái 1985-95”, 1998

19. „…a szocialistának nevezett társadalmi rendszer benépesítette eszményképeinek szobormásaival, eszméit jelképező emlékművekkel a várost, s kíméletlenül eltüntette, megsemmisítette a század első felének – szellemiségével és érdekeivel szemben állónak, ellenségesnek minősített – rekvizitumait, köztéri objektumait. (…) a rendszerváltás hozta meg azt a tisztességes és nagyon méltányolandó módszert, hogy nem a szemétdombra hányta ezeket a művészi vagy propagandisztikus szándékokkal létrehozott objektumokat.”

Wehner Tibor művészettörténész, „Egy mondat a zsarnokságról”- kiállítás, Brüsszel,  EUROPALIA, 1999

20. „A bejáratnál Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” c. verse fogadja a látogatót, rögtön kérlelhetetlen tükröt tartva elénk: „magad is zsarnokság vagy.”

Kovács Éva szociológus, REGIO, 2000

21. “…A budapesti Szoborpark létrehozásával Magyarország a rendszerváltó közép-európai országok között példátlan morális erejű tettet hajtott végre. Volt merszünk emlékezni, s nem korlátolt módon összetörni múltunk mégoly szégyenletes emlékeit. (…)

Eleőd Ákos, a Szoborpark tervezője, ki ezzel a munkájával nemzetközi hírnevet szerzett, most a Memento Parkká bővített intézmény terveit állítja ki, s nem okoz csalódást vele.

Ugyanazzal a józan, de határozott építészeti formálással bővíti a világon egyedülálló történelmi-oktatási témaparkká az együttest, amellyel 1991-ben is megoldotta a nem könnyű feladatot. Eleőd úgy idézi meg az egykori Sztálin-szobor talapzatául szolgáló dísztribünt, úgy rajzol szocreál ihletésű homlokzatokat, hogy tökéletesen egyértelművé válik: a Memento Park nem a kommunizmusról szól, hanem a kommunizmus bukásáról. ”

Sulyok Miklós művészettörténész, MŰÉRTŐ, 2001

22. “… A Memento Park tíz évvel ezelőtt példa nélkül álló politikai konszenzusban fogant. Létjogosultságát soha nem vitatták, az eredeti építészeti koncepción egy vonalat nem változtattak. Eleőd Ákos azt mondja : ha végre elkészül, éppen indulatmentességében rejlik majd az ereje. (…) Mindazok, akik tisztázni akarják magukban a múltat, hogy lezárják magántörténelmük e szakaszát, most kapnak egy helyet, ahová elmehetnek, ahol gondolkodhatnak és beszélgethetnek, és végre kimondhatják: mindez megtörtént, és most már vége. Ha így vesszük, a Tanú tér a rendszerváltás szimbóluma és mindmáig egyetlen épített emléke lesz.”

N. Kósa Judit művészeti író, Népszabadság, 2001

23. “…A Memento Park Magyarország számára egyedülálló lehetőséget jelent, hogy az elmúlt évtizedek tragikus társadalmi fordulatait felidézve az emberi együttélés valódi értékeinek fontosságára figyelmeztessen.”

P. Szabó Ernő művészettörténész, Magyar Nemzet, 2001

24. “…Az első ütem, az ‘Egy mondat a zsarnokságról’ – szoborpark megnyitása 1993 őszén nemzetközi sikert aratott, több száz külföldi újságíró tudósított az eseményről. Művészettörténészek és politikusok is világpremiernek tartották a kényes témát kulturáltan, elegánsan feldolgozó alkotást,melynek teljes projekt-terve már akkor kész volt a tervező építész, Eleőd Ákos fejében és rajzasztalán. ”

Szarvas Zsolt újságíró, Magyar Hírlap, 2001

25. „…Eleőd Ákos Memento Parkja az egyetlen érvényes utat választja. (…) az idegenforgalmi, művészeti központ mellett a park oktatási bázisként és kortörténeti múzeumként egyaránt működik majd, hogy mindig figyelmeztessen az emlékezés felelősségére.”

Szász Katalin művészettörténész, OCTOGON, 2001

26. „…a monumentális kapuépítmény büszke épületet sejtet, de nincs mögötte semmi; tágas díszút mentén tematikusan sorakoznak a különböző szobrok, de e sorakozás ellentmond korábbi domináns szerepüknek; a tér közepére való monumentális Lenin elvtárs egy ívelt ablakból lép elő, mint egy szent a barokk templom fülkéjében.”

Klein – Lampel É. – Lampel M.: „Kortárs magyar építészeti kalauz” c. könyv, 2001

27. „…A Memento Park szinte példa nélkül álló erénye, hogy az elmúlt évtized megosztott hazai közéletében mindvégig konszenzusos tudott maradni a nemzetközi viszonylatban is nagyra értékelt tartalmi és építészeti koncepciójával, amelyről júniusban könyv is jelenik meg Boros Géza művészettörténész tollából.”

Haraszti Gyula újságíró, Magyar Nemzet, 2002

28. „…Eleőd Ákos, aki jelen esetben nemcsak építész tervező, hanem az egész Memento Park-gondolatkör megalkotója, már a művészeti, oktatási, idegenforgalmi üzemeltetés alapkoncepcióját is kidolgozta. Gondolataiban ott él a nemzetközi rangú megnyitóünnepség, a kulturális programok és kihelyezett történelemórák pedig csak megvalósításra várnak. Segítségükkel gesztusokban is testet ölthetne a Memento Park alapeszméje, az értő emlékezés, a múlttal való szembenézés és az öröm, amely a szellemi szabadság megtapasztalásakor öntötte el a társadalmat.”

Kósa Judit művészeti író, Népszabadság, 2002

29. „…nem díszpark és nem szégyenpark, a szobrokat egyszerre kezeli kordokumentumként és műtárgyként; egyszerre szól diktatúráról és demokráciáról, hiszen csak ez utóbbi képes bátran és méltósággal szembenézni múltjával.”

Boros Géza művészettörténész, „Szoborpark” c. könyv, 2002

30. “…Az első ütemében befejezett, de további kialakításában kész tervekkel rendelkező park vörös téglaarchitektúrája feszes és tárgyszerű. Központi eleme a szándékoltan túlzó léptékű kapuja, amely timpanonnal, ívekkel fogadja a vendégeket, mellőzi ugyanakkor az üres formaidézetekben rejlő poénokat.”

Bojár Iván András művészettörténész: „Téglaépítészet Magyarországon” c. könyv, 2002

31. „… a Szoborpark jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kommunista politikai emlékműveket megtanuljuk a történelem rekvizitumaiként értékelni.”

Haba Péter építész, művészettörténész, Magyar Építőművészet, 2002

32. „…A szoborparkra 1991-ben kiírt pályázat nyertese éppen azért kapott minden oldalról elismerést és támogatást, mert az egymástól korban, stílusban, nagyságban és esztétikai minőségben, mi több, ideológiában is eltérő … 41 alkotás elhelyezésére egy olyan építészeti és gondolati koncepciót vázolt fel, amelyet sem „a bolsevista nosztalgiakert”, sem a „megalázó gúnypark” vádjával nem lehetett illetni.”

Murányi Gábor újságíró, HVG, 2003

33. „ …A pengevékony kulisszafal szinte rádől a látogatóra: egyszerre távolít el a közelmúlttól (mintha évezredes romok között, vagy a temetőben sétálnánk) és kelt rémületet hatalmas méretei miatt. De nevetségessé is válik azáltal, hogy nincs mögötte semmi: Patyomkin-fal csupán. (…) a Szoborpark a bosszúvágy megszelídítésére törekszik.”

Kovács Éva szociológus, Élet és irodalom, 2003

34. „Sergiusz Michalskinak a politikai emlékműszobrászat történetét áttekintő könyvében két magyar munka szerepel: az 1956-ban lerombolt Sztálin-szobor és a budapesti közterekről a szocializmus bukását követően eltávolított emlékművek skanzene, a Szoborpark.

A két nevezetesség nem véletlenül került be a monumentalizmus legújabb kori világtörténelmébe. Az amerikai politikai gondolkodó, Sanford Levison szerint a Sztálin-szobor ledöntése a „legjelentősebb magyar hozzájárulás a politikai szemiotikához”, a Benetton Colors magazinja utazásokkal foglalkozó tematikus száma pedig a Szoborparkot beválogatta a világ száz legizgalmasabb helye közé.”

Boros Géza művészettörténész, PRÆSENS-Central European Contemporary Art Rewiew, 2003

35. „A Szoborpark. A rendszerváltozás egyik lényeges kérdése volt, hogy mi történjék a diktatúra köztéri emlékműveivel. Nagy Imre és mártírtársai újratemetése napjáig sietve eltávolították Lenin szobrát a Felvonulási térről. A levételt restaurálási céllal indokolták, de mindenki tudta, aligha fog visszatérni. Mivel 1989-ben több szobrot megrongáltak vagy ledöntöttek, a Fővárosi Közgyűlés 1991-ben úgy határozott, hogy… parkot létesít, és oda helyezi át a lebontott szobrokat.”

Prohászka László „Szoborhistóriák” c. könyv, 2004

36. „Az elmúlt száz-százötven év során közép-európai régiónk építészetében a homlokzati téglafelületek stiláris státuszát, e státusz változásait legfőképpen e korszak jeles középületein vizsgálhatjuk meg. (…) Rendhagyó megjelenésű középületnek, tulajdonképpen  szabadtéri múzeumnak foghatjuk fel Eleőd Ákos építész budafoki Szoborparkját, ahol a klasszicizáló, szocreál elemekre reflektáló téglaépületrészek térbeli keretet biztosítanak a rendszerváltás után a budapesti közterekről eltávolított mozgalmi szobroknak.”

Martinkó József – Szentpéteri Márton szerk., OCTOGON / Téglaépítészet, 2004

37. „…Terve, amely 1992-ben I. díjat nyer a szoborpark-pályázaton, az akkor harmincéves építész komplex gondolkodásmódjáról tanúskodik: nemcsak az építészeti tervek alkotója, hanem a Park filozófiáját, tartalmi koncepcióját is ő dolgozta ki. (…) A projekt második, befejező üteme a Szoborparkhoz térszerkezetében, tematikájában szervesen kapcsolódó Tanú tér épületegyüttese lesz. (…) Az Egy mondat a zsarnokságról – Szoborpark és a Tanú tér együtt alkotják a Memento Parkot (…) az 56-os forradalom közelgő ötvenedik évfordulója remélhetőleg meghozza e roppant fontos szimbolikus kompozíció befejezését.”

P. Szabó Ernő művészettörténész, tanulmány Eleőd Ákos építészetéről, Álomház/„Kortársak között”, 2004

38. „…Az elmúlt tíz év kellő rálátást biztosít, hogy ma már objektív tényként rögzíthetjük: a Szoborpark jelentős, nemzetközi rangú sikert hozott a tervezőnek , – és Magyarországnak.”

Schneller István, Budapest főépítésze, szakmai opponencia, 2005

39. „…Múzeum, és nem mauzóleum. (…) Egy hely, amely Közép-Európában egyedülálló módon úgy segíti a múlttal való szembenézést, hogy múzeumi műtárgyakként mutatja be egy totalitárius rendszer hatalmi jelképeit, s úgy idézi meg a diktatúrát, hogy közben a demokráciáról szól.”

Joó Annamária újságíró, Világjáró Utazási Magazin / „Hazai büszkeségeink”, 2005

40. „Eleőd Ákos Memento Park tervében szemben a Szoborpark kapujával – amelyen az Egy mondat a zsarnokságról vers hegesztett sorai olvashatók – eredeti nagyságban a Sztálin-szobor maradványa emelkedne a csizmákkal.

Sztálin szoborkolosszusának feldarabolása és a budapesti Szoborpark – a kommunizmus világméretű bukásának szimbolikus  kezdete és vége bronzban és kőben elmesélve, ugyanannak a történetnek a két oldala: az egyik az ikonoklasztázia XX. századi iskolapéldája, a másik a fordítottja, a szoborrombolás szublimálásáé, a kelet-európai békés átmeneté.”

Boros Géza művészettörténész, „A TÉR A SZOBRÁSZATBAN/A SZOBRÁSZAT TERE” c. tanulmánykötet, 2005

A Memento Park

  • Idegenforgalmi célállomás,
  • Művészeti akcióterület,
  • Oktatási központ:A XX. század című vizsgatétel katartikus atmoszférájú helyszíne.

A Memento Park nem a kommunizmusról szól, hanem a kommunizmus bukásáról!

A Memento Park két részből áll:

1. Az „Egy mondat a zsarnokságról” Park, közismert nevén a Szoborpark;

Nem gúny – Memento.

  • A Kulisszafal – amely mögött nincs épület, nincs semmi,
  • a Végfal – amely egyszer s mindenkorra kimondja: Nincs tovább,
  • és köztük az Út – amely nem vezet sehová.

2. A trapéz alakú, atmoszférikus Tanú tér (Sosemvolt város Sosemvolt tere), és annak épületegyüttese, amely egyben a Szoborpark építészeti és tartalmi koncepciójának szerves folytatása, a gondolatmenet befejezése.

A trapéz hosszanti talpa:

Az „Egy mondat a zsarnokságról” Szoborpark fõhomlokzata, közepén a vers (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról). A park ugyanebben a gondolatkörben fogalmazódott – a szobrok közt ugyanaz a csönd dübörög, ami a versben van. A fájdalom, a gyász, a tehetetlenség, a szégyen, a döbbenet, a düh és a dac.

A trapéz két oldala:

A térfal két épülete a komplex funkció tartalmi és kiszolgáló egységei:

  • Művészeti központ: tematikus kiállítások, konferenciák, filmklubok, színpadi előadások, koncertek helyszíne;
  • Turisztikai központ;
  • Oktatási központ: kihelyezett történelemórák helyszíne.

Homlokzati karakterük összehangolt a Park „birodalmi” architektúrájával, léptékük megteremti az eredeti tervezői koncepció térhatását. Hangsúlyozzák és ellenpontozzák a kapuzati kulisszafal brutális monumentalitását. A két épületben idegenforgalmi-művészeti-oktatási miniközpont (mozi, művészeti bolt, elõadóterem, pódiumszínpad, kiállítóterem, idegenforgalmi szolgáltatások, vendéglátás, stb.)

A trapéz rövidebb talpa:

A Szoborpark homlokzatával szemben, eredeti nagyságban a Sztálin-szobor pontos tömegarányokkal megidézett építészeti mementója, posztamense, s rajta a Csizma! Csak a csizma!

Egy tér - tengelyében az „Egy mondat a zsarnokságról” és a Csizma – amely az 1956-os forradalom, a Diktatúra elleni szabadságharc csorbítatlan mítoszát őrzi;

Egy tér – amely azáltal, hogy létrejött, hogy létrejöhetett, az 1989-90-es rendszerváltás, a Diktatúrát leváltó Demokrácia emlékhelye;

Egy tér – amely a kelet-közép európai sorsforduló magyarországi jelképrendszerével, a világ bármely pontján érthető történetet mesél: diktatúráról, demokráciáról…

…hiszen a Tanú tér:

az 1956-os budapesti Széna tér, az 1968-as prágai Vencel tér, az 1981-es varsói Palota tér, az 1989-es temesvári Opera tér, a berlini Potsdamer tér, a szófiai Nemzetgyűlés tere.

 

Eleőd Ákos

I. díjas pályázata nyomán

Magyarország a XX. században

Magyarország az I. világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia, a Habsburg Birodalom része volt. Az I. világháborút lezáró béketárgyalásokon visszaállították függetlenségét, de a trianoni szerződés alapján 1920-ra elvesztette területe 2/3-át, lakossága felét. Ez a trauma évtizedekig meghatározta az ország életét, és a külpolitika legfőbb céljává tette a revizionista törekvéseket. Ennek köszönhetően lépett be Magyarország a fasiszta Németország oldalán 1939-ben a II. világháborúba.

A magyar hadsereg aktívan részt vett a Szovjetunió megtámadásában, a harcokban és a katonai megszállásban. Ennek ellenére Magyarország 1944. március 19-én német megszállás alá került. Az országban átvette a hatalmat a Nyilaskeresztes Párt, amely a fasiszták melletti kitartással, a féktelen belső terrorral végső pusztulásba sodorta és hadszíntérré tette az ekkorra már teljesen demoralizálódott országot.

A háború sújtotta Magyarországon előbb a visszavonuló németek, utánuk pedig a felszabadító szovjetek fosztogattak, romboltak, gyilkoltak. A városok romba dőltek, a lakosság egy része a harcokban, a hadifogságban vagy a koncentrációs táborokban meghalt. A gazdaság, az infrastruktúra működésképtelenné vált, illetve megsemmisült. A német hadsereg és csatlósai elleni harc részeként a szovjet Vörös Hadsereg 1945. február 13-án elfoglalta Budapestet, majd 1945. áprilisában a magyarországi hadműveletek befejeződtek.

A II. világháborút lezáró tárgyalássorozaton a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok vezetői kialakították az új világrendet. A háborús vesztes Magyarországtól elcsatolták területei 72%-át, lakossága 64%-át. A nyugatiak hallgatólagosan elismerték a Szovjetunió kelet-európai politikai és gazdasági igényeit. Magyarország – és több másik kelet-európai ország – sorsának alakítását a Szovjetunióra, illetve a teljhatalmú diktátor, pártfőtitkár és hadvezér Sztálinra bízták. Ennek nyomán a Szovjetunió olyan „népi demokráciákat” hozott létre, amelyek formailag megfeleltek a demokratikus elvárásoknak, de amiket a valódi választás, a szabadságok és a képviselet eszméi helyett a szovjet birodalmi érdekeknek megfelelő elvek szerint irányítottak.

Az új, koalíciós kormányzásban is helyet kapó, korábban illegalitásban, vagy külföldön tevékenykedő kommunista politikusok 1945-1947 között a legkülönfélébb, sokszor törvénytelen módszerekkel megszerezték a politikai és a gazdasági élet kulcspozícióit, hogy azután az élet valamennyi területén átvegyék az irányítást, majd egyeduralmat alakítsanak ki.

A háborút túlélők többsége először felszabadítóként üdvözölte a szovjet Vörös Hadsereget. Csakhamar kiderült azonban, hogy a katonák hódítóként érkeztek, s legfőbb feladatuk az ország folyamatos megszállása, a kommunista párthatalom kikényszerítése és annak fegyveres támogatása.

A kétségbeejtő gazdasági helyzet ellenére az emberek többsége hitt egy új, reménytelibb korszak eljövetelében, így óriási ütemben elindult az ország újjáépítése. Bár a politikai elnyomás egyre fokozódott, a lakosság jelentős részének javultak az életkörülményei. A társadalom széles rétegei először kaptak megfelelő egészségügyi és szociális ellátást, vehettek részt az oktatásban, illetve látogathatták a művelődési és sportlétesítményeket. A pozitív eredmények mellett azonban egyre nőtt a politikai elnyomás, az emberek szabadsága rohamosan csökkent, és az élet minden területén fokozódott a terror.

Az 1949 és 1956 közötti, úgynevezett Rákosi-korszak, a kemény diktatúra időszaka lett. Névadója Rákosi Mátyás kommunista politikus, a vezényszóra istenként dicsőített, legfőbb politikai vezető volt. A korszak jellemzője a kommunista egypártrendszer, a párt csúcsvezetésének alárendelt államélet, a lakosságot folyamatos rettegésben tartó terror. A diktatórikus viszonyok és az életkörülmények romlása miatti elégedetlenség végül felkeléshez vezetett.

1956. október 23-án a Rákosi-diktatúra és a szovjet megszállás elleni forradalom és szabadságharc robbant ki Magyarországon. Békés diáktüntetéssel kezdődött, majd fegyveres harccá alakult át. A határozott politikai irányvonal hiánya, valamint a Szovjetunió fegyveres beavatkozása miatt a felkelés november elejére azonban elbukott. A harcokban több tízezren meghaltak vagy megsebesültek. A megtorlásban ezrek estek áldozatul, majdnem kétszázezren pedig külföldre menekültek.

A forradalmat leverő szovjet Vörös Hadsereg bevonulását az úgynevezett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány legitimálta, amelynek vezetője a szovjet kommunista pártvezetés által kijelölt Kádár János lett. Az 1960-as évek elejéig tartott az 1956-os forradalmárokkal való véres leszámolás, a diktatúra adminisztratív intézmény-rendszerének restaurálása, amely Kádár személyi hatalmának megszilárdítását és végül a rendszer nemzetközi elismertetését szolgálta.

Eközben egyértelművé vált, hogy a forradalom alapvető céljai – a függetlenség és a demokrácia – nem valósulhatnak meg, ám az is kiderült, hogy az 1956 előtti sztálinista politikához nincs visszatérés.

Kádár kompromisszumkészsége és fő jelszava: „Aki nincs ellenünk, az velünk van” – a biztonságra és nyugalomra vágyó tömegek körében széles társadalmi konszenzust teremtett. A liberalizálódásnak azonban maradtak korlátai: Kommunista egypártrendszer, a Szovjetunió külpolitikájához és az általa irányított katonai szövetséghez, a Varsói Szerződéshez való feltétlen hűség.

Az 1960-as évektől folyamatos belső enyhülés következett; ez volt a „puha diktatúra” időszaka. Depolitizálták a mindennapi életet, a gazdaságban teret engedtek az egyéni kezdeményezéseknek, kibővítették a szociális ellátások rendszerét, elfogadták és igyekeztek kielégíteni a társadalom modernizációs és fogyasztási igényeit – ezért is gúnyolták a korszakot később „fridzsiderszocializmusnak” illetve „gulyáskommunizmusnak”.

1968-tól, elsősorban a gazdasági kényszer miatt folyamatosan lazult a tervgazdálkodáson alapuló gazdaságirányítás, valamint enyhült a szovjet külpolitika. Az uralkodó kommunista párton belüli reformkommunisták felülről vezényelt, óvatos lazítást képzeltek el, de az 1980-as évek közepén a külpolitikában gyors változások történtek. Mihail Gorbacsov a Szovjetunió kommunista pártjának új főtitkára a nyolcvanas évek végére belátta, hogy országa, s vele együtt a kommunista világrend gazdasági és politikai válságba jutott, ezért nem tudja fenntartani a közép-kelet-európai hatalmi zónát.

Az illegalitásban működő ellenzéki körök a külpolitikai változások nyomán, Magyarországon is pártokká szerveződtek. Egyre nagyobb nyilvánosságra és a politikai életbe való beleszólásra törekedtek. A társadalmi nyomás következményeként 1989-ben az Országgyűlés törvénybe iktatta a pártalapítás jogát. A rendszerváltás Magyarországon békésen ment végbe. 1990 tavaszán megtartották a szabad országgyűlési választásokat, amely a korábbi ellenzéki erőket juttatta parlamenti többségbe.

1991. február 25-én a tagországok aláírták a kommunista katonai blokk, a Varsói Szerződés megszűnéséről szóló dokumentumot, 1991. június 19-én az utolsó megszálló szovjet katona is elhagyta Magyarországot.

Az alkotó ajánlása

(Idézetek 1992-2003 közötti tanulmányokból, cikkekből és beszélgetésekből.)

Jelen esetben „könnyű dolgunk” van, – hát sokkal nehezebb a dolgunk.

Könnyű, mert ha egy diktatúrát demokrácia vált fel, akkor az Igazságnak nincs alternatívája – történelmi léptékben szavatolja a demokrácia igazát. Nehezebb, mert ez a gondolat annyira egyértelmű és tiszta, hogy hajlamos elfeledtetni a tendenciát magát; végül is politikai ideológia mentén művészeti alkotásokat rakosgatunk ide-oda.

E ponton kell, hogy jelentkezzék a Művészet kényes méltósága: megkeresni és elvállalni azt a felelősséget, amely jelen esetben vékony etikai ösvényen vezet.

Öröm részt venni a könyvégetés elmaradásában.

A tervezés időszakában lépésről lépésre tárult föl előttem, hogy mennyire összetett problémakörről van szó. Azzal szembesültem, hogy egy történelmi paradoxon-sorozat önállóan is roppant elgondolkoztató elemeit kell egyetlen koncepcionális gondolatmenettel összefoglalnom. Paradoxon, hogy az elbontott szobrok egyszerre egy antidemokratikus társadalmi rendszer emlékei, ugyanakkor történelmünk darabjai; paradoxon, hogy hatalmi jelképek, ugyanakkor műalkotások; s végül paradoxon, mert annak ellenére, hogy telepítésük egyértelműen propagandacélt szolgált, az újratelepítésüknél mégis fontosnak tartottam messze elkerülni – a sokak által kézenfekvőnek gondolt – ellenpropagandisztikus megközelítést, az ugyanis a diktatúra gondolkodásmódjának a folytatása lett volna.

Minden erőszakos társadalmi berendezkedés igényt és jogot formál arra, hogy átértelmezze, retusálja, kisajátítsa saját múltját, hogy minél fényesebben tudja láttatni önnön hatalmának “történelmi szükségszerűségét”. A demokrácia az egyetlen rendszer, amely képes arra, hogy emelt fővel tudjon szembenézni múltjával, annak minden tévútjával, ballépésével együtt, hiszen a visszanézésében pontosan az a nagyszerű, hogy már megteheti. A demokrácia az egyetlen rendszer, amelynek van méltósága. Ezt szerettem volna megfogalmazni abban a mondatban, amely tervem kulcsmondatává vált: “Ez a park a diktatúráról szól, de abban a pillanatban, amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, a park már a demokráciáról szól, mert csak a demokrácia képes megadni annak a lehetőségét, hogy szabadon gondolkozhassunk a diktatúráról… vagy éppen a demokráciáról… vagy bármiről.”

Ezek a szobrok Magyarország történelméhez hozzátartoznak. A diktatúrák a múltjukat „levésik, levakolják”, vagyis eltüntetik mindazt, ami az őket megelőző időszakra emlékeztetnek. A demokrácia az egyetlen, amely vállalni tudja, hogy múltunk – minden zsákutcájával együtt – a miénk; ismerjük meg, dolgozzuk föl, gondolkozzunk el rajta!

Valamennyi szobor elhelyezése tehát, az eredeti szobrászati-építészeti tervek alapján történt. Ez a park nem a szobrok, s nem a szobrászok; hanem szobrokat hatalmi jelképként használó ideológia kritikája.

Rá kellett döbbennem, hogyha ezt a parkot direktebb, drasztikusabb aktualizáltabb eszközökkel csinálom meg – mint ahogy ezt jó néhányan gondolták -, tehát végül is ezekből a propagandisztikus szobrokból egy ellen-propagandisztikus parkot építek, akkor híven követem a Diktatúra ránk öröklött receptjét, gondolkodásmódját.

Óhatatlanul más gondolatok ébrednek például egy külföldi turistában, kinek a diktatúra maximum olvasmány-élmény, és másképpen gondolkodik egy tragikus sorsú ember, ki itt élt, átélt, és ezen szobrok égisze alatt tönkretett életének drámáját hordozza magával a parkba. De a csönd közös.

Eleőd Ákos építész,

a Memento Park-koncept alkotója

Eleőd Ákos építész, a Memento Park konceptuális alkotója

Koncepciótervek + épülettervek

  • Memento Park, Budapest, XXII.
  • “Egy mondat a zsarnokságról”- Szoborpark
    TARTALMI KONCEPCIÓ: a szoborpark építésének felelőssége, a demokrácia méltósága; (Ez a park a diktatúráról szól, de abban a pillanatban, hogy parkot tudunk építeni a diktatúráról, abban a pillanatban ez a park a demokráciáról szól …).
    ÉPÍTÉSZETI TERVEK: Kulisszafal-Út-Végfal: kapuépítmény, fogadóépület, szoborarchitektúrák, tematikus sétányok tér-elemei.
  • Tanú tér épületegyüttesének tervei
    TARTALMI KONCEPCIÓ: program-tematika és konkrét program-tervek: oktatási központ / kihelyezett történelemórák; művészeti központ / tematikus kiállítások, konferenciák; turisztikai központ / idegenforgalmi témapark.
    ÉPÍTÉSZET-BELSőÉPÍTÉSZET: É-i épület: kiállító-, és videotermek, tematikus E-pont és könyv/ /CD/DVD-bolt, retro-pub • D-i épület: konferenciaterem, kávézó, múzeumi ajándékbolt, igazgatási és kiszolg. helyiségek • Sztálin-memento, Tanú tér/Szoborpark térszerkezetéhez illeszkedő építészeti környezet tér-elemei.
  • Egykori bányaüzem revitalizációjának fejlesztési tervei, Oroszlány
    I. ütem: kulturális központ / vallási turizmus
    TARTALMI KONCEPCIÓ + ÉPÜLETTERVEK: Szent Borbála-kápolna, kiállítóházak, rendezvényházak, igazgatási épületek (szakértő: Kutschy István atya).
    II. ütem: kulturális központ / bányászati múzeum
    TARTALMI KONCEPCIÓ + ÉPÜLETTERVEK: aknatorony-, gépház-épület múzeumi átalakítása, gépszín, látványraktár, csille-fordító (szakértő: dr. Bircher Erzsébet).
  • Egykori Központi Szénosztályozó revitalizációja, városközpont-fejlesztési programja, Oroszlány
    KONCEPCIÓTERV: bontandó/nem bontandó épületek, funkciócsoportok, tervezett fejlesztési zónák programterve;
    ÉPÍTÉSZETI TERVEK: beépítési terv + valamennyi épület és építmény karakterterve:
    kereskedelmi központ: piac-csarnok, hűtő & raktártornyok, bevásárlóközpont, állomás-épület • intézményi központ: irodaépület, igazgatási épületek, turisztikai központ, parkolóház, étterem-ház, • kulturális központ: szabadtéri színpad+ rendezvénycsarnok, kulturális üzletház, oktatási épület, • ifjúsági központ: sportkomplexum: kerékpár-gördeszka-görkorcsolya pályák, alpinista-központ, uszoda • főtér, pihenőpark: mesterséges tó+szigetek+hidak, művészeti tornyok, kapuépület-kávéház, óratorony • (konzulens partnerek: Lazók Zoltán, Metzger János, Urbán Attila, Veilandics Béla.).
  • “Reménység Szigete” – karitatív egyházi központ fejlesztési tervei, Bp., X.
    KONCEPCIÓTERV: a fejlesztési elképzelések realitásvizsgálata, közös elemzése alapján a program megfogalmazása, beépítési karakterterv (konzulens partnerek: az Erdélyi Gyülekezet tagjai).
    ÉPÜLETTERVEK: 90 ágyas betegszállás, templom, “virtuális temető”, ravatalozó, urnatemető.
  • Városközpont fejlesztési program, Balassagyarmat
    KONCEPCIÓTERV: a történeti főtér revitalizációja, s ennek kisugárzása a főtér közvetlen- és távolabbi környezetére.
    PROJEKT-TERVEK: BörtönMúzeum, Kulturális Örökség Háza, Palóc Liget-revitalizáció, “tornaterem műemléki környezetben”, stb. (szakértő: Moór Mátyás, konzulensek: számos segítőkész balassagyarmati lokálpatrióta).
  • “Álmok álmodói – Világraszóló magyarok”; Budapest, Millenáris Park
    Tudomány- és kultúrtörténeti összefoglaló kiállítás főrendezői munkái
    KONCEPCIÓTERV: a kiállítás vonalvezetése, a témakörök nagyságrendje, térkapcsolata.
    • ÉPÍTÉSZETI TERVEK; kiállításterv – látványterv – térelemek tervei (Szegő Györgygyel) • (tudományos vezető szakértők: Gazda István és Sipka László)

Középületek

• Az egykori D’Orsay-Wenckheim kastély műemléki felújítása, múzeummá való átalakítása, Szeghalom • “Kastélypark”- projekt: műemléki környezetben lévő épületegyüttes; koncepcióterv+épülettervek, Szeghalom • Műemléki környezetben lévő polgárház átalakítása cukrászdává, Szeghalom • Ladányi Sörkert, Szeghalom • Menedzser-központ terve, Budapest XII. • Szálloda átalakításának terve, Budapest III. • Irodaház, Budapest, XX. (tervező-társ: Paládi-Kovács Ádám) • Egykori malom panzióvá alakításának terve, Kőszeg • Egykori Svábhegyi Népiskola “nagyépület” műemléki felújítása, Budapest, XII. (tervező-társ: Paládi-Kovács Ádám) • Egykori Svábhegyi Népiskola “kisépület” óvodává alakítása, Budapest, XII. (tervező- társ : Paládi-Kovács Ádám) • Művelődés Háza revitalizáció, Magyarnándor.

Lakóépületek

• Óra-villa műemléki revitalizációja, Budapest, XII. • Műtermes lakóház, Budapest XII. • Villa Adyligeten; Budapest, II. • Villa Máriaremetén; Budapest, II. • Festőművész háza, Tahi • Testvérek ikerháza, Budapest XVIII. (tervező-társ: id. Eleőd Ákos) • Két család nyaralóháza, Balatonalmádi • Egyszintes lakóház, Biatorbágy • Többgenerációs lakóház, Budapest, XXII. • Fogorvosok háza, Budapest, IV. • Szinteltolásos lakóház, Budapest, XVIII. • Lakóház műemléki környezetben, Budapest, XII. • Oldalhatáron álló lakóház, őrbottyán • Többgenerációs lakóház, Törökbálint • Nyaralóház, Köveskál.

Belsőépítészeti munkák

• Cukrászda, Szeghalom • Orvoslakás, Budapest II. • Művészlakás, Budapest VIII. • Lakóház közösségi terei, Tahi • Játékbolt, Budapest, VII. • Pszichológus lakásának, Budapest, I. • Ferencvárosi Pincegaléria, Budapest, IX. • Kandalló-központú egyterű lakás, Törökbálint • Kiállító-épület belsőépítészeti tervei, Pécs.

Térarchitektúrák

• Tildy-szobor építészeti környezete, Szeghalom, szobrászm.: Rajki László • II. világháborús emlék-kápolna, Szeghalom • Jókai-agora térkompozíció, Budapest, szobrászm.: Párkányi Raab Péter • Szent Borbála-kút terve, Oroszlány • “Civitas Fortissima” – térkompozíció, Balassagyarmat, szobrászm.: Párkányi Raab Péter • Párkányi-szoborkert, Budaörs • Szent Kristóf-híd terve, Budapest • Faller Jenőmellszobor elhelyezése, Sopron, szobrászm.: Horváth Marietta • Bányász Emlékhely terve, Oroszlány.

Kiállítás-rendezések

• a FOLYAMAT Társaságnak: BARLANGKULTÚRA (bemutatkozó kiállítás), Budapest Galéria • KÖNYV-JELZő; Budapest, Vízivárosi Galéria • FOLYAMATKIÁLLÍTÁS; Budapest, Vigadó Galéria • BARLANGKULTÚRA / II. (Tíz éves a FOLYAMAT); Budapest, Millenáris Park.
• PÁSZTHY MAGDA Munkácsy-díjas textiltervező iparművész kiállítása; Budapest, Vigadó Galéria • SZOBORPARK, saját kiállítás; Miskolci Galéria • VASKOR – a Textil Biennálé díjnyerteseinek kiállítása; Szombathelyi Képtár (a díjnyertesekkel: Nyerges Évával, Oláh Tamással) • “A SZABADSÁG ÁRA, – Egy mondat a zsarnokságról” Europalia 99 Hungaria / magyar kulturális évad Belgiumban; Brüsszel, Botanique • MEMENTO PARK, saját kiállítás; Budapest, Ferencvárosi Pincegaléria • PÁSZTHY MAGDA textilművész emlékkiállítása; Budapest, Árkád Galéria • SZÉCHENYI LENKE gobelinművész emlékkiállítása; Budapest, Árkád Galéria, • MEMENTO PARK Projekt ’2006: tematikus kiállítás-sorozat (Július Gyulával) • I. “Recsk – 538 mondat a zsarnokságról” (szakértő: Zimányi Tibor) • II. “Szocialista szobrok Budapesten” (szakértő: Wehner Tibor) • III. “Emlékművek ’56-nak” (szakértő: Boros Géza) • Nemzetközi Fal- és Tértextil Triennálé, Szombathelyi Képtár • SZTÁLIN CSIZMÁJA, Budapest, Memento Park.

Nem építészet, – komplex kulturális programok rendezése

• Mensa HungarIQa-táborok; Visegrád-Mogyoróhegy A magas intelligencia-hányadosú emberek klubjának nyári táborai
• “Játék és kreativitás” konferencia; Budapest, Merlin Színház Kulturális fesztivál; játék- és előadás-sorozat felnőtteknek
• Játékfesztivál; Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány székháza Kulturális fesztivál “gondolkozva játszó″ gyerekeknek
• AgyNapok; Budapest, Millenáris Park Tízéves a Mensa HungarIQa – kétnapos “agybani piac”
• Csodák Parkja; Budapest, Millenáris Park A Csodák Palotája Millenáris Parkba költözését köszöntő program-sorozat

Website

www.eleodakos.hu