Történet

1945-ben a II. világháborúból Magyarország vesztesként került ki. Az országot megszálló szovjet Vörös Hadsereg támogatásával a hatalmat kommunista politikusok ragadták magukhoz, s megvalósult a szovjet típusú totális diktatúra. Az elkövetkező évtizedekben országszerte több ezer köztéri szobrot avattak, amelyek a kommunista eszményeket és képviselőiket: a megszálló szovjeteket, és a velük együttműködő vezetőket dicsőítették.

A kelet-európai diktatúrák 1989-90-re elbuktak. E politikai fordulat részeként Budapesten is napirendre került a kommunista ideológiát képviselő köztéri emlékművek ügye, további sorsuk rendezése.

A közvélemény egy része a kérdés legradikálisabb megoldását, a szobrok megsemmisítését, beolvasztását tartotta volna természetesnek. A Fővárosi Önkormányzat ezt a lehetőséget azonnal elvetve, konszenzusos döntéssel tematikus szoborpark kialakítását határozta el.

Az a tény, hogy a Tétényi Fennsíkon a fentiek szellemétől teljesen elvonatkoztatott koncepció valósult meg, az építészeti tervpályázat I. díjas tervének, Eleőd Ákos „Egy mondat a zsarnokságról” – Szoborpark-koncepciójának köszönhető.

A tervek megvalósításához több helyszínt is mérlegelve, a Szoborpark végül a XXII. kerület által felajánlott területen, a Tétényi Fennsíkon épült meg. A hivatalos megnyitó 1993. június 27-én, a megszálló szovjet Vörös Hadsereg Magyarországról való távozásának második évfordulóján volt.

Mindezzel párhuzamosan vidéken is sikerült megnyugtató módon rendezni a helyi szobrok ügyeit. A művek többsége helytörténeti múzeumokba, gyűjteményekbe, szovjet katonasírok fölé vagy raktárakba került.

A budapesti Szoborpark, a létrehozása idején rá irányuló jelentősebb közfigyelem tetőzése után, folyamatos és problémamentes működésével beilleszkedett a főváros múzeumainak és egyéb látnivalóinak sorába. A megnyitás óta kulturális-idegenforgalmi létesítményként, magyar és külföldi turisták egyik legkedveltebb budapesti célpontjaként üzemel.